Gyönyörű reggel sütött a Summers házra. Szép álmokból ébredt
minden lakó. Talán a  legszebb ébredése Tarának és Willow-nak volt,
hosszú idő után újra egymás mellett érte őket a reggel.
-Jól aludtál?- kérdezte Tara
-Nem sokat aludtam, de azt egész jól!
-Ennek örülök, mármint nem annak, hogy nem sokat aludtál, illetve
annak is, de…
-Értem- mondta Willow és megcsókolta Tarát.
A reggel álmosan telt ház szerte, mindenki hétvégi ügyeit intézte, olyan
Sunnydales, pokolszája módon, például Buffy kamerákat keresett a
virágágyásba. Dawn a mateklecke felé görnyedve próbált nem gondolni
a kint gyönyörűen sütő napra és hívogató sugarak csábítására, hanem
koncentrálni az unalmas és szürke feladatokra. Willow és Tara élvezték
újdonsült társaságát. Végre kikászálódtak az ágyból, sőt már odáig is
eljutottak, hogy felöltözzenek, ez hatalmas haladás volt ahhoz képest,
amit egész napra terveztek. De térjünk vissza a kertbe, vadászunkhoz
éppen vendég érkezik Xander személyében, de nem ő az egyetlen
közeledik már Warren is kezében a halállal, agyát elborító gőzből
semmit nem látva, fut, hogy megölje Buffyt! Megérkezik rövid őrült
beszédéből szinte semmit nem fog fel a vadász, csak a felé és Xander
felé süvítő golyót, gyors reflexeinek hála arrább löki barátját, és őt
találja el a golyó.  DE Warren bosszú szomja már hatalmasodott
elméjén így még két lövés gördül, az egyik betöri az emeleti ablakot.
-Tara- sikítja Willow mikor kedvese élettelenül a földre omlik
Gyönyörű reggel sütött a Summers házra. Mivel szombat volt még
mindenki szép álmokat kergetett virágos mezőkön. Mindenki kivéve
Willow-t aki dobálta magát az ágyban és agyában szörnyű képek
forgatták hátborzongató filmjüket.
-Tara –sikított fel, majd az említett és ő is ijedten ül fel az ágyban.
-Mi történt?
-Csak álmodtam?
- Rémálom volt?- kérdezte Tara és megsimogatta barátnője fejét.
Willow bólintott
-Tara én szeretlek…
-Én is de ezért nem kellett volna felébresztened…